Napló - Visszút

12. nap: Rimini vagy Ravenna?!


2007. augusztus 25. hétfő

Mire kikeveredtünk a kompból a motorokkal, már 7 óra körül járt. Elbúcsúztunk a barátainktól, akik busszal mentek. Stef egy ideig jött velünk az autópályán, aztán elkanyarodott hazafelé. Előtte egy 1200 km-es út állt, mi ugyanezt 3 nap alatt tettük meg. Nem irigyeltük! Mai úti célunk Rimini volt, azon belül is a Mirabilandia nevű vidámpark, amit "az olasz Disneyland"-ként emlegetnek. Peti volt ott pár éve, és nagyon szerette volna megmutatni nekem is. Mivel nem nagy kitérő hazafelé, ezért rászántunk egy napot. Elég jól jöttünk, egyszer álltunk meg tankolni, meg egyszer Firenze után egy útszéli bárban reggelizni. Döbbenetes volt, hogy az amúgy itthoni zsebnek drága olasz árak Korzika után szinte olcsónak tűntek! 4 euróból megreggeliztünk, míg Korzikán ugyanennyiért egy cappuccinót lehet kapni. Dél körül már Rimini közelében voltunk, és úgy döntöttünk, hogy - tanulva a korábbi tapasztalatokból - a szálláskeresést nem hagyjuk a nap végére. Mivel nem akartunk a tengerparti drága üdülővárosokban megszállni, ezért kicsit beljebb kerestünk szállást.

Cesena nevű kisváros erre alkalmasnak tűnt, de aztán sikertelenek voltunk. A Lonely Planetben látnivaló híján nem volt benne ez a város, amibe belebotlottunk hotelek, azok meg nagyon drágák voltunk. Tovább mentünk Rimini felé, majd találtunk egy útszéli motelt. Még sosem aludtam motelben, pedig az valahogy az igazi szabad élet szimbóluma nekem. Elfogadható áron adtak egy szobát, ahová lecuccoltunk, lezuhanyoztunk és aludtunk egy órácskát. Mivel a vidámpark este 10-ig volt nyitva, ezért úgy gondoltuk, elég fél4-4 körül felkerekedni megkeresni. Mert ugye pontosan nem tudtuk, hol is van az a Mirabilandia, csak Peti évekkel ezelőtti homályos emlékeire támaszkodtunk, miszerint Riminitől pár kilométerre délre. Annyit tudtunk, hogy Rimini tengerpartján már ki lesz táblázva, hiszen annak idején Petiék is így találták meg.

Sajnos a GPS-ünk lemerült, így navigáció nélkül indultunk el. Kicsit aggódtam, hogy ha bekeveredünk Riminibe, akkor hogy találunk majd vissza. Hiszen legnehezebb mindig az ilyen nagyobb városokból kikeveredni. Na mindegy, kiértünk a plázsra, ahol valóban egymást érték a napernyős strandok és bárok, éttermek. Szépen meg is vannak számozva, hogy szegény turistáknak ne kelljen mindenféle nevet megjegyezni és ezzel fárasztani magukat. Végül is ide pihenni jönnek. A strand egyébként döbbenetes, a tömegturizmusnak igazi fellegvára ez. Jó kis kontraszt volt így Korzikához képest. Szóval annyi napernyőt még életemben nem láttam, vagy 50 m szélesen, és kilométereken keresztül, ameddig a szemed ellát. Hogy mi az istent lehet egy hétig egy ilyen helyen csinálni, arról elképzelésem sincs. Szerencsére Petinek se, ezért szoktunk inkább kalandosan nyaralásokat szervezni (az is igaz, ha ott nyaraltunk volna, akkor nem kellett volna a honlap készítéssel bajlódni). Az "aktív pihenést" szeretjük. Egyébként az biztos, hogy annyira régen kapcsoltam ki, mint ezalatt a két hét alatt. A folyamatos kalandok során szinte eszembe se jutott az itthoni dolgokra, pl. a munkára gondolni.

Visszatérve, mentünk, mentünk, körbe-körbe, de Mirabilandia táblát sehol sem láttunk. Aztán megláttunk egy Tourist office-t, ahol meg tudtuk kérdezni. A hölgy a pult mögött tenyérbemászó kedvességgel elmagyarázta, hogy merre is van Mirabliandia: észak felé kell elindulnunk a tengerparttal párhuzamos főúton. Jó-jó, de milyen messze van Riminitől? - kérdezem. 42 km-re - hangzik a válasz. Ravennától van 8 km-re délre. Értem. Kijöttünk, és nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Peti és az ő memóriája. Rimini vagy Ravenna? Végülis mindkettő R-rel kezdődik. Na mindegy. Igaz, hogy emiatt kerültünk 50 km-t, és emiatt foglaltunk szállást Riminihez közel. és visszafelé is kerülnünk kell 50 km-t de sebaj. Most már nincs mit tenni, akkor menjünk el Ravennáig. Az utat kb. háromnegyed óra alatt megtettük, bár közben többször elkeveredtünk, mert nem volt kiírva a vidámpark. Aztán olyan 5-6 körül odaértünk, leparkoltunk, és megvettük a belépőt. Még szerencse, hogy másnap ingyen be lehet menni ezzel a jeggyel.

Mirabilandia nagyon hangulatos vidámpark, szépen megcsinálták a környezetét, és jópofa dolgokra lehet felülni. Először az óriáskerékre ültünk fel, ami nagyon magas, és elég instabilnak tűnik, ezért ez volt a legfélelmetesebb számomra az egész vidámparkban. Közben rájöttünk, hogy kellett volna fürdőruhát hozni, mert volt pár játék, ahol igencsak vizes lehettél. Rögtön ki is próbáltuk az egyiket, ahol egy hullámvasúton ülve hatalmasat lehet csobbanni egy medencébe. Persze csurom vizesek lettünk. Utána kipróbáltuk a raftinghajót, ami egy mesterségesen kialakított pályán ment végig. Azt se úsztuk meg szárazon. Mielőtt a legdurvább hullámvasútra felültünk volna, bemelegítésnek kipróbáltuk a csillés hullámvasutat, ami nagyon vicces volt. Egy csillével mentél végig a pályán, le, föl, jobbra, balra. Nekem az tetszett a legjobban.

Aztán erőt gyűjtöttünk a Katunhoz. Néha elhúzott a fejünk mellett, iszonyatos sebességgel és zajjal, és a résztvevők sikolyaival kísérve. Elég félelmetesnek tűnt. Volt benn két olyan hurok is, ami teljesen átfordítja az embert fejjel-lefelé. Én még nem ültem ilyenen, ezért izgultam. Kivártuk a sort, aztán eljött a nagy pillanat. Beültettek a kocsiba, jól becsatoltak. És indult a menet. A legborzasztóbb az eleje volt, amikor csigalassúsággal felvontattak egy hullám tetejére, ahonnan igazából indult a menet egy nagyon durva lejtővel. Szóval amíg felért, addig volt időd gondolkodni. hogy mi a fenét keresel itt.. meg ilyenek. Aztán egyszer csak elindultuk a lejtőn. Az egészben az volt a jó, hogy onnantól iszonyatos sebességgel történt minden, zuhanás le, hurok, kicsavarás jobbra, balra, hogy közben nem volt időd ésszel felfogni az eseményeket. Az egész másfél perc volt, hirtelen vége lett, és csak annyit éreztél, hogy túl vagy rajta. Olyan volt, mintha egy centrifugában kicentrifugáztak volna. Még hosszú percekig szédültünk.

Levezetés képpen beültünk két showműsorra. Az elsőben kalózoknak öltözött artisták ugráltak fejest egy medencébe, egyre magasabbról. A szöveget sajnos nem értettük, mert olaszul volt, de volt valami Pán Péteres sztori is az egészhez. Jó volt, én mindig csodáltam azokat, akik mindenféle ugródeszkákról nem félnek leugrani. A második egy kaszkadőr show volt. Ott a Rendőrakadémia adta a kerestet, egyébként meg autókkal, motorokkal, kamionokkal száguldoztak egy pályán össze-vissza, időnként lélegzetelállító mutatványokat előadva. Este 10 körül indultunk haza, egy szál pólóban és szandálban motoroztunk 40 km-t a motelünkig. Ráadásul GPS nélkül, így egy kicsit kavarogtunk a sok főút és autópálya között. Eléggé átfáztunk, mire hazaértünk. De aztán várt minket a pihe-puha franciaágy :-).