Napló - Korzika (1300 km)

Bevezető


Íme a Cinto túraklub ízelítője Korzikáról - erre haraptunk rá mi is :)

TOP 10 KORZIKA

Travo-őserdő – Dél-Korzika rejtett kincse: nehezen járható sűrűség, ahol ámulatba ejtő folyócska zubog alá szemet gyönyörködtető, titkos vízeséseken; a meglepő formákkal teli gránitmeder kristálytiszta vizű, kis tavakat rejt, a zuhatagok némelyikén a csúszdázás hatalmas élmény!

Valdu Niellu-erdő – évszázadok óta kidőlt társaik nyugalma felett fenyőaggastyánok őrködnek a sziget egyik legszebb erdőségében

Les Calanches – a Világörökség egyik rejtett kincse: bizarr, rózsaszín-vöröses gránitszikla-világ a gyönyörű Portoi-öböl felett

Corte – a hegyektől körbezárt egykori főváros egymáshoz tapadó házikói, utcái, terei, kiskocsmái a nacionalista törekvések melegágyai

Monte Cinto – tiszteletet ébresztő hegyóriás, korzikai ikon – meghódítása örökké emlékezetes…

Ostricioni-part – paradicsomi hangulatú folyócska torkolata emeletes hullámoktól formálódó, aranysárga dűnék közt; idilli hely a pancsolásra!

Capo d’Ortu – a Nyugati-part legpompásabb kilátóhelye (1294 m); az odavezető ösvény a természet rózsaszín gránitszobrai között kanyarog

Cascade de Radule – aggódva fölé hajoló óriás hegyek tövében, vén Laricco-fenyőktől vigyázva a masszív, gránit sziklafalon gyönyörű zuhatag

Balagne hegyi falvai – sziklafokokon egyensúlyozó, palatetős kőházak, köztük vendettákról regélő szűk zugok

Capo Rosso – impozáns ormon időt álló kőtorony, a Tirrén-tenger őre; az itt töltendő naplemente, majd az éjszaka NAGY KALAND, kitörölhetetlenül szép emlék…

Néhány szó Korzikáról


Korzika Franciaország 26 régiójának egyike, noha a jog magát Korzika szigetét "kollektív territórumként" határozza meg. Számos olyan fontos jogot élvez, amely nagyobb hatáskört biztosít számára, mint amennyi a többi régió rendelkezésére áll, de összességében jogi helyzete mégiscsak a többi régióéhoz hasonló. A köznyelvben Korzikát mindenesetre csak mint régiont említik meg. A szigetet a Ligur-tenger választja el a szárazföldtől. Ennek ellenére Korzika hivatalosan Franciaország szerves része, ráadásul nem is számít tengeren túli területnek.

Területe kb. megegyezik Bács-Kiskun megye területével, népessége 272 ezer fő.

A sziget az évszázadok során folyamatosan váltakozva különböző népek befolyása alatt állt. Föníciai és etruszk hódítók után i. e. 560 körül görög telepesek érkeztek, majd karthágói befolyás alá került egészen i. e. 237-ig, ekkor elfoglalták a rómaiak. Korzika római irányítás alatt maradt egészen 430-ig, ekkor vandálok, majd gótok rohanták le. 552-ben a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került, majd a bizánci uralom összeomlása után egymást követően újabb befolyások érték: előbb a lombardok szállták meg, majd 713-tól rendszeressé váltak az arab hódítások, végül, a 8. század végén Nagy Károly foglalta el és tett rá kísérletet, hogy a Frank Birodalomhoz csatolja. 806-tól kezdve többször is mór hódítók szálltak partra, de 810-ben vereséget szenvedtek a frankoktól. 850-től 1034-ig a Nyugat-római Birodalom és Toszkána között dúló viszályt is kihasználva a sziget nagyrészét a mórok mégis meghódították, ezt követően azonban a 10. század végére feudális anarchia alakult ki. 1077-ben a pízai püspök révén Korzika a pápai legátus részévé vált és így mintegy 200 évig a Pízai Köztársaság fennhatóság alá került. Folyamatos térhódítása után azonban 1284-ben a pízaiak ellen vívott meloriai csata után Korzika felett egy időre a Genovai Köztársaság vette át felette az irányítást, velük azonban 1296-tól az aragóniaiak is folyamatos harcban álltak a területért, akik 1406-ban a sziget nagy része felett át is vették a hatalmat, ám 1434-ben Genova föléjük kerekedett és az 1553-tól 1559-ig tartó rövid francia uralmat leszámítva, a 18. század végéig helyi lázadások és külső támadások ellenére az ő fennhatóságuk alatt maradt.

1755-ben kétszeri francia beavatkozás után, Pascal Paolit kinevezték generálisnak és kikiáltották a Korzikai Köztársaságot. A Korzikai Alkotmány volt az újkor első független, nemzeti alkotmánya, ami a felvilágosodás elvei szerinti demokráciát hozott létre, és noha kevésbé ismert, előfutára volt az USA 1777-ben, és Lengyelország 1791-ben elfogadott alkotmányának. A létrejövő liberális politikai rendszer a maga idejében egyedi volt, a történelemben elsőként szavazójogot biztosított a nőknek.

1768-ban XV. Lajos, Franciaország királya Genovától megvette annak a szigettel kapcsolatos minden követelését és 1769-ben a köztársasági erők visszaverésével Korzika felett átvette az irányítást. Paoli Londonba menekült, a nagy francia forradalom után az Angliában próbált szövetségeseket találni Korzika függetlenségére irányuló törekvéseihez. 1794-ben az angolok elfoglalták a szigetet és kikiáltották az Angol-Korzikai Királyságot, azonban 1796-ban a Nemzetgyűlés egy 1789-es rendeletében kimondottaknak megfelelően Franciaország azt a sajátjának tekintette és visszafoglalta.

Korzika a szülőhelye Bonaparte Napóleonnak, aki egy korzikai kisnemesi családban született Ajaccio városában, 1769-ben. A szülei fiatalon francia iskolába járatták, de ettől függetlenül 1793-ig meglehetősen sok időt töltött a szigeten, amikor viszont a kialakult politikai helyzet miatt családjával Franciaországba költöztek. (forrás: Wikipedia)

Korzika 1796 óta Franciaországhoz tartozik, hivatalos nyelve a francia és a korzikai. A lakosság nagy része korzikai nemzetiségűnek tartja magát és saját nyelvét, az inkább az olasz toszkáni nyelvjárásához mintsem a franciához hasonlító korzikai nyelvet beszéli.