Napló - Albánia

6. nap - Apollónia, Albán-Riviéra: Vlora, Dhermi


2007. augusztus 2. csütörtök

Másnap reggel összeszedtük magunkat és elindultunk tovább dél felé, az Albán-Riviérára. Az út elég hosszúra sikeredett, mivel az egyetlen É-D irányú főút minősége hagyott némi kívánnivalót maga után. Egy rövid szakaszon autópályával is találkoztunk - persze csak olyan albán módra -, nagyobb részén pedig kátyús, egysávos aszfaltút, néhol az útfelújítások miatt földútra tereltek. Mókás volt, hogy az autópályákon nem bajlódtak lehajtókkal, aluljárókkal, hidakkal. Egészen egyszerűen a lehajtók helyett beraktak egy körforgalmat! a két sávos autópálya kellős közepére. Az első ilyen táblánál azt hittem csak poén. Aztán tényleg jött a körforgalom!

Fier mellett megálltunk Apollóniában, az ókori romvárosban. A várost i.e. VI. században alapították a görögök, majd a város fénykorában a görög és az illír lakosság együtt élt. Sajnos kevés épület maradt fent, mindössze az amfiteátrum látható már csak. A romváros egyik dombján hangulatos étterem bújik meg az olajfák árnyékában, szép kilátással a környékre 8no meg a bunkerekre).A romok nem voltak túl izgalmasak (fizetni kellett a belépésért), viszont a mellette álló szép állapotban megmaradt bizánci monostort érdemes megnézni. Nagyon hangulatos volt. Tovább utazva elértünk Vlorába, ahol a kocsiból megtekintettük a város egyetlen látnivalóját, a Murád mecsetet. A kikötő mellett megálltunk egy gyors ebédre, majd elindultunk a várostól délre fekvő tengerparton. Egy alagúton áthaladva a tengerpart jellegemegváltozik: a homokos tengerpartot sziklás öblök váltják fel. Sajnos itt nem találtunk igazán jól megközelíthető strandot, ezért egy kevésbé szép helyen álltunk meg, konkrétan egy szemétkupac közepén, amely a tengerparttól 50 m-re állt. Két tehén legelészett a szemét között, majd két kisfiú is megjelent szemetetválogatni.Ez is Albánia. Sajnos mi nem tudtuk élvezni a fürdőzést, mert a Peti még előző este gyomorrontást kapott a helyi kajáktól (ez a hasmars később a társaság nagy részén is végigvonult) és egész nap ki sem tudott szállni a buszból. Gyönyörködtünk hát a lakóbuszból a gyönyörű panorámában, a szeméttelepben. A Fürdés után tovább álltunk, és úgy döntöttünk, még délebbre merészkedünk. Átkeltünk az 1000 m magas Llogara-hágón, amit a lakókocsik nem vettek túl jó néven. Az út ezután leereszkedik a tengerpartra, a kilátás állítólag nagyon szép, de sajnos mi már sötétben értünk le. A hágó után megálltunk az első üdülőhelyen, Dhermiben. A tengerpart még éjszaka is szép volt, hát még az étteremteraszáról, ahol elfogyasztottuk vacsoránkat (már aki tudott enni).