Főmenü
Utazás dátuma: 2006.10.17 - 2006.10.27
 
 


Mai dátum:  

 

Az oldal látogatottsága


Email: egyiptom@e5.hu

 


Az alku

Egy-egy ilyen alku úgy festett, mintha egy 300 milliós véres üzleti tárgyaláson vennél részt. Bemész a boltba, és megpróbálod megkérdezni a boltostól, hogy mennyibe kerül a kiszemelt árucikk. A boltos ravaszul közli, hogy nem mondja meg, inkább válogasd össze amit szeretnél, így majd a végén nagy árkedvezményt tud adni neked. Mivel fix összeg áll rendelkezésedre amit, el szeretnél költeni, azért mégiscsak jó lenne tudni, hogy az adott darab 10 fontba vagy 1000 fontba kerül-e. Miután nagy nehezen meggyőzöd az eladót, hogy a te esetedben nem ez a legjobb módszer, nagy szájhúzva elárulja az árakat. Minden darab egy külön küzdelem! Az alkudozásnál  az utolsó árnál is még mondja, hogy ne aggódj, csak gyűjtsd össze azokat a dolgokat ami számodra kedvesek, az ár pedig nem probléma, a végösszegből még nagy kedvezményt tud biztosítani majd. Össze is válogatsz néhány poharat és tányért.

Kezedben a tárgyakkal (melyeknek fejből tudod a pontos árát) leültök egymással szemben egy nagy kerek asztalhoz. Teát önt két díszes csészébe, és nagylelkűen ajándékot is ad. Biztosít róla, hogy ezt azért kapod, mert nagyon szimpatikus vagy neki, és ha nem veszel semmit, akkor is megtarthatod, nem kötelez semmire (ez is része ennek az egész színjátéknak, magához akar édesgetni vele). Nem akarod elfogadni, mert egyrészt nagyon gagyi, másrészt nem akarod lekötelezni magad, de nagyon erősködik. Rendben zsebreteszed. Komótosan elővesz egy papírt és egy ceruzát, majd szépen elkezdi összeadni az árakat (ne feledd hogy 40 perc múlva indul a buszod a reptérre). Döbbenten látod, hogy nem azokat az árakat írja a papírra, amikben legutóbb megállapodtatok, és amit már egyszer véres verejtékkel lealkudtál felére-harmadára, hanem azt, amit először mondott vagy még annál is magasabbat! Ismét megküzdesz minden darabért, de most valahogy minden kicsit drágábbra jön ki. Mikor megkérdezed, hogy az előbb miért mondott rá a kollégája alacsonyabb árat, akkor általában közlik, hogy az más színű, más formájú, más mintájú dolog volt, ezért az drágább. De hidd el ez, amit a kezedben tartasz, sokkal jobb és tartósabb. A stratégia az, hogy vásárlás során minél több eladóval kerülj kapcsolatba, és mindig mástól kelljen megkérdeznek az árakat. A végén hirtelen mindenkinek valami tennivalója támad, és egy új emberrel ülsz le tárgyalni. Így nem tudod közvetlenül a szemébe mondani: ne hazudj már össze vissza, ott voltam én is és te is, és ez a pohár pontosan az, amire korábban az árat mondtad. Miután ismét összeadja a számokat a papíron, kb. 30 %-kal nagyobb összeg jön ki. Jól van, semmi gond, majd akkor a végösszeget lealkudod, így legalább azon az áron meg tudod venni, amennyit korábban darabonként kialkudtál. Mikor elkezdesz alkudozni, közli veled, hogy ő már ebből nem tud engedni, hiszen most alkudtál le minden egyes darabot külön-külön. Úgy csinál, mint egy tisztességes kereskedő, akit vérig sértettek, hogy fillérekért akarják megvenni a csodálatos, egyedi (minden boltban ugyanazt árulják) portékáját (ne feledd, hogy már csak 20 perc van az indulásig).

Na én ezen a ponton úgy felhúztam magam, hogy elkezdetem üvöltözni a csókával, és követeltem, hogy hívja ide nekem azt az embert, aki nekem erre a tükörre az árat mondta. Gondolom ezen kicsit meglepődött, mert szó nélkül kiment és egy másik boltból áthívta azt a csókát, akivel az árat lealkudtam. Mondom az ürgének, hogy emlékszik, mennyiben állapodtunk erre a tükörre? Rázza a fejét, hogy nem. Mondom 50 fontban. Igaz ez (közben az öklömben egy bazalt piramissal hadonászok felé)? Megszeppenhetett és közölte, hogy igen igaz, már emlékszik rám, valóban azt mondta, de annyiért úgy sem adata volna el nekem! ???? Ekkor dühösen ledobtam mindent a kezemből és elindultam a kijárat felé (sajnos semmi nem tört össze). Az ajtóba elém áll az a pasas, akivel először beszéltem, és tarja a markát. Jézusom, gondoltam engem itt most csúnyán meg fognak verni! Mint kiderült, csak azt a gagyi ajándékot kérte vissza, amit barátsága jeléül korábban adott. 

Az üzletből kilépve kicsit elszomorodtam, hogy a sok szép kerámia, amit kinéztem semmivé foszlott. Eszembe jutott, hogy a Tündi a mellette lévő boltban már alkudozott és emlékeztem az árakra is. Még volt 10 percem, gondoltam bemegyek. Persze itt is minden háromszor annyiba került. Mikor mondtam, hogy a feleségem (ez náluk valami miatt tiszteletreméltóbb mint a barátnő) már megállapodott az árakban, akkor jött a megfagyott gyerek szöveg ismét, hogy az más márka, más anyag és más minta volt, stb. Mivel már csak néhány perc volt, és nem voltam sehol, Tündi elindult megkeresni engem (közben ő összecsomagolt) és szerencsére pont ennél a mondatnál lépett be az ajtón dühösen, hogy miért nem vagyok már a recepción. Tudni kell, hogy a csóka korábban szerelmet vallott neki, és biztosította, ha én elhagynám, akkor nyugodtan menjen hozzá mert ő bármikor feleségül venné. Mivel az eladó itt egyedül volt, mi ketten keményen nekiestünk, ezért sikerült végül beszereznem 4 bögrét és 3 tányért. Ennyi idő alatt otthon egy komplett havi nagybevásárlást elintézek utazással együtt.

Ez az alkupárbaj egyébként egész Egyiptomban jellemző volt, és egy idő után nagyon idegesítő tudott lenni. Én India után már nagyobb tapasztalattal vágtam bele az alkudozásokba, de egy olyan turista, aki még nem volt arab világban, könnyen a háromszorosát is kifizeti valaminek, és utána még örül is neki, hogy fél áron megkapta. Az a baj ezzel az egésszel, hogy minden vásárlás után azt érzed, hogy valamennyivel biztosan átvert az ürge. Nagyon jó érzés volt itthon bemenni egy boltba, és pontosan látni, hogy mi mennyibe kerül. Még ha összességében drágábbak is a dolgok, mégis azt érzed, hogy nem vertek át, mert az előtted álló és a mögötted álló is pontosan ugyanazt az árat fogja fizetni az áruért.

Ezekre próbáltam alkudozni (+ még 4 bögrére)

1
2
3
4

Egy hasonló üzlet, tele sok sok hasznontalan porfogóval...

Üzlet